Kitalálójáról, keletkezésének körülményeiről pontos adataink nincsenek, de az igen valószínű, hogy nem a szórakozás és a játék volt az eredeti célja. A kínai mitológiában több keletkezési története ismert.

A kínai legenda szerint Yao, a kínai császár (i.e. 2337–2258) a fia, Danzhu taníttatására használta, hogy fegyelmet, koncentrációt, egyensúlyérzéket tanuljon. Egy hasonló legenda szól ugyanakkor Shun (i.e. 2255–2205) császárról és fiáról, Shang Junról is.

Egy japán legenda szerint viszont két testvér az örökölt föld elosztására használta, tehát földméréshez is lehetett köze. A későbbiekben a haditudományok művelői is előszeretettel tanulmányozták, valószínűleg stratégiai tartalma miatt.

A történettudomány annyit mondhat, hogy eredetileg az ókori kínai jóslás eszköze lehetett: a go-táblával modellezhették a világot, amelyen a fekete és fehér kövek a pozitív és negatív erőket képviselték.

A legrégebbi fennmaradt utalás Konfúciusztól származik, az i.e. 6. századból, Kínából, így bizonyítottan a legrégebbi, ma is játszott táblás játék. Idővel néhány szabályrészlet módosult, és a tábla nagyobb lett, 13x13, majd 15x15, 17x17 és végül 19x19 (a páratlan szám jellemző).

Az ősi Kínában a kínai sakk a tömegek, a wei-qi pedig a nemesek és a tudósok játéka volt, amelyet a kínai tusrajzolással, a kalligráfiával együtt tanítottak. Az első góval foglalkozó könyv az i.sz. 1. századból való, az első lejegyzett játszma pedig i.sz. 250-ből.

A 7. században Japánba került wei-qi a 8. században vált divatossá a császári udvarban és a 13. században vált széles körben ismertté. Japánban alakult ki néhány évszázad alatt a játék ma használatos szabályrendszere. A 17. század elején a legerősebb japán játékos, Honinbo Sansa lett az újonnan megalakult Go Akadémia, a Honinbo-iskola feje, az első a korban megalakuló és versengő iskolák közt. Ez a go fejlődését jelentősen fellendítette, és kialakították a játékosok értékelésének rendszerét, amelyet más harcművészetekből vettek át. A kormány az iskola támogatását 1868-ban szüntette meg, a Tokugava shogunátus végének, és a Meidzsi-restauráció kezdetének évében. A Honinbo iskola tiszteletére az egyik rangos versenyt ma is Honinbo versenynek nevezik.

A go népszerűsége igen gyorsan nőtt. Ma már többen játsszák a világon, mint a sakkot. Egyedül Japánban mintegy 10 millióan űzik sportként, de más ázsiai országokban (főleg Kínában, Koreában, Tajvanon), az amerikai földrészen, sőt Európa országaiban is nagyon sok aktív játékosa van. Érdekes módon, ennek ellenére Japánban például többen sakkoznak, mint góznak. Igaz, hogy ez a japán sakk, és nem a nyugati sakk. A go japánban is amolyan elit sportág, művészet, míg a japán sakk a tömegek játéka.

A nemek egyenlőtlensége a góban történelmi eredetű. Ugyanakkor napjainkban ez kezd kiegyenlítődni az erős női játékosok megjelenésével. 2000 körül japánban a manga és anime kultúra népszerűsítésével a go-életben fiatal játékosok tömegei jelentek meg. Ez a jelenség a manga és az anime nyugati előretörésével nyugaton is megismétlődhet.

Magyarországon kb. három évtizede vált ismertté szűk körben. Az utóbbi években hirtelen megnőtt iránta az érdeklődés, és a játékboltokban is kapható már a go játék. Jelenleg már több aktív magyar go-játékos van, akik a nemzetközi go-életben is elismerést szereztek.