1. rész
 

-Yusuke és a többiek visszajöttek az Alvilágból.
Egy hét múlva Koenma üzenetet küldött Botannal, aminek én nagyon
örültem,hisz egy hete nem láttam a barátnőmet.
Tudomásunk szerint visszament a Túlvilágra.
Yusuke felhívta Kuwabarat hogy jöjjön ide, és Seryou is ödajött hogy
lássa Botant. Meglepetésünkre Kurama is odament, Koenma neki is
küldött egy üzenetet. Nem sokkal később Yukina is eljött Genkai
mesterrel együtt. Én és a lányok nagyon boldogok voltunk. Féltünk
hogy nem látjuk egymást többé, erre egy hét múlva ismét élvezhetjük
egymás társaságát.

Itt elnevette magát a lány.
-És aztán mi történt?
-Hiei hiányzott. Nem tudtuk hol lehet,sejtéseink szerint az alvilágban.
De nem ott volt.
Végül Koenma maga jött el hozzánk.
Egy kisboszorkányt kellett megtalálnunk.
-És azután mi történt?
-Yusuke azt mondta induljunk el egy régi erdő felé.
Hírtelen kiabálást hallottunk,így sietve odafutottunk.

-Delelygömb!
-Nahát.Ki ez a lány?(Yusuke)
-Csinos!(Kuwabara)
-Ne mongy ilyet mert még Yukina féltékeny lesz!(Seryou)
Yukina elmosolyodott.
Bár ő nem mondta még,de számára sem közömbös a fiú.
-De ki ez a lány?(Botan)
*Olyan ismerős!*-Gondolta Keiko.
Hiei hírtelen odaugrott hozzájuk.
-Ti meg mit csináltok itt?
Kérdezte mosolyogva.
-Hiei!
Rohant hozzá Yukina és megölelte.
Bár Hiei nem mondta el neki, Yukina tudta hogy ő a bátya.
A fiú meglepetten nézett kishuga szemébe. A lány bólintott,így jelezve
hogy már tudja.
-Nincs több titok?(Kuwabara)
-Hogy mi?(Hiei)
-Már mindenki tudja Hiei!(Yusuke)
-Delelygömb!
Kiáltotta a lány,és egy gömb termett a kezében,amit egy pár
szellemnek dobott.
-Ez nehéz volt.
Mondta a lány.
-Te mit csinálsz itt Hiei?(Botan)
-Nem mintha nem örülnénk hogy itt vagy!(Koenma)
-Meghallottam a kiáltozást.
Felelte a fiú.
-Ígérd meg hogy itt maradsz velünk!(Yukina)
-Na de…
-Ígérd meg!
Kérte a lány.
A csapat reménykedve nézett Hieire.
-Megígérem.
Mondta.
-ÁÁÁHÁHÁHÁ! Ez így nem megy!!! Elegem van!!! Hát jó! Ti akartátok!
Kiáltotta a lány a szörnyeknek és a szellemeknek.
-Túlvilági erő,Karmasin vérfolyam,
Régmúlt idők homályából,ismét felbukkansz,
Nem riadok vissza,hogy ellenség megússza,
A rámruházott hatalom,add hogy gonoszt pusztítson.
Add,hogy gonoszt pusztítson!
Sárkányiga!

Ebben a pillanatban a lány megölte az összes szörnyet és szellemet.
-Váó!(Yusuke)
-Ezt meg hogy csinálta?(Kuwabara)
-Biztosan nagy az ereje!(Seryou)
-Nem lehet hogy ő az,akit keresünk?(Yukina)
-De igen. Ő az!(Koenma)
-Ő?(Botan)
-Valószínű hogy az ereje még fejlődésben van.(Genkai)
*Honnan ilyen ismerős?*-Gondolta magában Keiko.
-Te miért nem szólsz semmit Kurama?(Hiei)
Kurama elindult a lány felé.
A többiek követték őt.
A lány vörös haját fújta a szél, amikor megpillantotta Kuramat a piros
szemeiben boldogság tükröződött.
-Ismered ezt a lányt?(Yusuke)
-Ki ez a lány Kurama?(Hiei)
Kurama csak a lányt nézte.
-Szi-szia.
Mondta lassan,meglepetten a lány. Idegesnek,mégis boldognak
látszott.
-Hogy vagy?
Kérdezte tőle Kurama.
-Köszönöm jól. És te?
-Én jól vagyok. Mióta ilyen nagy az erőd?
-Nem rég óta.
-Oké! Az én nevem Yusuke Urameshi.
Nyújtotta a kezét Yusuke a lány felé.
-Szia. Nazuna a nevem.
-Ö itt Kuwabara,Hiei és Koenma.Kuramat mát ismered. Ő ott pedig
Genkai mester. A lányok pedig….
De mielőtt Yusuke befejezhette volna a mondandóját Botan odament
Nazunahoz.
-A nevem Botan.
-Én Yukina vagyok. Üdvözöllek.
-A nevem Seryou.
-Nazuna.Üdvözlök mindenkit.
Mosolygott a vörös hajú lány.
-A nevem Keiko. Bocsáss meg de, találkoztunk már valaha?
-Nem,még nem. Ön pedig Genkai mester igaz?
-Igen. Örülök hogy találkoztunk.
-Örvendek Nazuna. Te vagy a tehetséges boszorka igaz?
-Igen. Te pedig Koenma Daioh. Ugye?
-Igen. Szeretném ha csatlakoznál a csapatunkhoz.
-Ezért vagyunk itt Koenma?(Yusuke)
Koenma fején egy vízcsepp jelent meg.
-Bocsáss meg a tapintatlanságáért.
-Yusuke Urameshi. Te nyerted meg a Sötét Harcművészetek Viadalát.
-Úgy bizony!
-Mi? Te ott voltál?(Kurama)
-Nem…miért?
-Miért mentél el oda?
Szólt rá hangosan és mérgesen.
-Nem tehettem mást!
Kurama a fejét rázta.
-Szeretnék csatlakozni a csapathoz,márha Kurama is beleegyezik.
(Nazuna)
Kurama idegesen megvonta a vállát.
-Akkor üdvözlünk.(Keiko)
-És te vagy Hiei.(Nazuna)
-Igen. Én most megyek.
Hiei felpattant egy fára és gyorsan elment.
-Mogorva alak.
-Vele vittem el a három szent tárgyat!(Kurama)
-Ő….annyira nem undok….(Nazuna)
-Honnan ismeritek egymást?(Yusuke)
-Te nem beszéltél rólam?
-Kellett volna?
-Hát persze! Most már értem honnan olyan ismerős Nazuna!(Keiko)
-És honnan?(Kuwabara)
-Ennyire ostobák lennétek?(Genkai)
-A nevem Nazuna Minamino.
-Mi?(Kérdezte az egész társaság kivéve Genkait,aki helyeslően
bólogatott és Keikot,aki elégedetten mosolygott)
-A kishugom. Az én engedetlen kishugom.
-Tehát a hugod.
Jött vissza Hiei.
-Veszélyben vagyunk!
Mondta Nazuna.
-Az igazi ok amiért Nazunat hívtam az az hogy tudomásunkra jutott egy
fontos dolog.(Koenma)
-És mi az?(Seryou)
-Egy szellem az energiámat akarja. Telepatikusan értem el Koenmat,és
megkértem hogy segítsen.
-Már értem!(Kurama)
-Egy nagyhatalmú szörny akar elpusztítani. És nem véletlen hogy
éppen Koenmatól kértem a segítséget, titeket is meg akar ölni!(Nazuna)
-Ki ez a szörny?(Kurama)
-Karnota!
-Hogy?Én is azt hittem hogy halott.(Kurama)
-De hiszen megöltem Karnotat! Kuramaval együtt!(Hiei)
-Mi is azt hittük, hogy nem él!(Koenma)
-És most?(Yusuke)
-Elmegyünk és megkeressük!(Hiei)

A kis csapat egész este kereste a szörnyet. Egy erdőbe mentek,ahol
aztán eltévedtek.
-Akkor csoportokra oszlunk!(Yusuke)
-Én megyek Koenmaval,Genkai anyóval, a nővéremmel és Yukina
kisasszonnyal.(Kuwabara)
-Akkor én megyek Kuramaval,Keikoval,Hieiel és Nazunaval.
-Én egyedül megyek!(Hiei)
-Egyedül semmiképpen nem mehetsz!(Yusuke)
-Mennyen veled a hugom!(Kurama)
-Vele?Te megőrültél?
Kiáltotta a fiú
Ez fájt Nazunanak.
-De aztán vigyázz rá Hiei!
Hiei elhúzta a száját.

A ki csapat három felé oszlott.
Hiei én Nazuna órák óta rohantak,amíg ki nem értek az erdőből és
hírtelen egy tengerpartra.
-Zsákucca!
Mondta Nazuna és leült a partra.
Hiei ott állt és nézte a lányt.
-Mi a bajod velem Hiei?
Kérdezte kedvesen a lány hátat fordítva. A hangjában szomorúság
csengett,még is mosolygott.
-Nem veszem be ezt a dumát! Miért törnek az életünkre? Az igazat
válaszold!
-Na jó. De hosszú történet!
Hiei leült a lány mellé. Nazuna kisebb volt Hieinél.
-Elköltöztem a családomtól. A falumat lemészárolták. A nőket és a
gyerekeket megkínozták,de életbenhagyták. Az egyik este sikerült
megszöknöm. A vezető egy hatalmas szellem, és mivel Kurama a
bátyám,ezért meg akarják ölni,velem együtt. És mivel Kurama veletek
van,ezért titeket is,a lányokat is.Könyörtelenül!
-Szökevény vagy.
A lány nem felelt.Ideges lett.

-És azután?
-Haha. A történetet inkább másnap fejezem be. Ideje lesz lefeküdnöd.
-De még nincs is késő!
-Dehogynem! Na,menny csak!
Végignéztem ahogy beballag a szobájába.
-De ugye holnap tényleg elmondod mi lett a vége?
-Hát persze. Jó éjszakát.
Illedelmesen meghajolt előttem,és lefeküdt.
Ha?Van itt valaki?
-Szia!
- Megijesztettél!
Csak ő az.
-Szerinted jól döntöttünk?
-Biztosan.
Átölelt.
Hiába is akarsz megnyugtatni. Sajnos mindannyian tudjuk,hogy a
döntés rosz lett.

A fiatal lány arcáról könnycseppek gördültek le,melyeket a fiatal fiú
törölt le.



MÁSODIK RÉSZ:

-Máris fent vagy?
-Igen.Tudni akarom a történet végét!
-Rendben, de nemsokára mennünk kell.
-Hova?
-Majd meglátod.

-Hiei és Nazuna sokáig voltak a parton. Élvezték egymás társaságát.
Már naplemente volt. A két fiatal a tengert nézte.
-Hiei,tudod én…nem biztos hogy itt van a helyem köztetek.
-El akarsz menni?
-Szökevény vagyok Hiei!
-Úgy érted….?
-Igen.

-Ezt nem értem. Miféle szökevény?
-Réges-rég. Egy nagy csatában elrabolták a gyerekeket.
Kényszerítették őket az ölésre. Választhattak,vagy meghalnak vagy
ölnek. Akik úgy döntöttek öltek,azokból lettek a különleges
szökevények. Akik ellen Hiei is harcolt.
-És Kurama nem is kereste?
-Dehogynem! Kurama nagyon aggódott miatta! Ő szöktette meg,
azután elvitte egy biztonságos helyre. Abba a faluba,felnevelték,amíg
azt is el nem pusztították.
-És utána mi történt?

-A lány szemeit ellepte a könny.
Hiei magához szorította, ezzel elárasztva a fiú kabátját a lány könnyei.
De Hieit ez nem zavarta.
A lány a fiú arcára nézett.
Hiei megcsókolta Nazunat, pedig jól tudta hogy nem szabad.
-Szeretlek Hiei. Nem akarlak elveszíteni!
Hiei nem szólt. Jól tudta hogy ebből a kalandból nem biztos hogy élve
jönnek vissza.
-Hiei…te reszketsz….
-Nem veszíthetlek el! Azt nem élném túl!

Másnap Yusuke és a többiek ugyananott kötöttek ki ahol Hiei és
Nazuna van.
A két fiatal még egymás karjaiban aludt.
-Köhöm…!
Ijesztett rájuk Kurama.
-Ha? Izé…(Hiei)
-Mi csak...(Nazuna)
-Beszélhetnék veled Hiei?(Kurama)
Hiei felállt és követte a fiút.
-Figyelj Hiei. Jól tudom hogy te a szökevények ellensége vagy!
-És?
-Ha csak azért vagy együtt a hugommal hogy megöld…akkor az
ellenségemnek tekintelek,és megöllek!
-Megnyugodhatsz,nem azért vagyok vele együtt,amúgy pedig semmi
közöd hozzá!
Kurama elmosolyodott. Jól tudta hogy az utóbbit Hiei csak úgy mondta.
-Ezesetben. Vigyázz rá,rendben?
Hiei is mosolygott.
A két fiú visszament a többiekhez.
-Nos…szerintem ma már ne mennyünk sehova.
Keikonak igaza volt. Már beesteledett.
-Akkor hol fogunk aludni?(Botan)
-Kereshetnénk valami barlangot vagy ilyesmit.(Yusuke)
-Én mentem.
Mondta Hiei.
-Egy fára mész?(Yukina)
-Igen.
-De vigyázz magadra. Nem biztonságos egyedül.
-Nem lesz semmi bajom!
Mondta neki kedvesen Hiei.
Yukina erőltetett az arcán egy mosolyt.
Hiei Kuwabarara nézett.
-Vigyázz rá!
Kuwabara bólintott.
*Vajon ki ez a lány?*-Kérdezte magában Nazuna.
-Valami baly van?(Kurama)
-Nem…nincs semmi…
-Gyere.Mennyünk és keressünk egy helyet ahol aludhatunk.
A kis csapat addig,addig mendegélt amíg találtak egy kisebb barlangot.
-Hogy mi?(Botan)
-Ebben a barlangban kell aludnunk?(Seryou)
-Nos…(Yukina)
-Ez egy lepukkant hely!(Nazuna)
-Ugyan.Jobb mint a semmi.
-Akkor a lányok alszanak a nagyobba!(Botan)
-Rendben van. De vigyázzatok magatokra!(Koenma)
-Semmi baj. Vigyázok rájuk.(Genkai)

Az este nem mindenki aludt. Yukina nagyon féltette a bátyát.
-Miért nem alszol?(Nazuna)
-Ha?
-Bocs. Megijesztettelek?
-Nem. Nem ijedtem meg.
-Szóval? Miért nem alszol?
-Csak nagyon aggódom Hiei miatt.
*Vajon ez a csinos lány milyen kapcsolatban állhat Hieiel?*
-Ne haragudj. Mondtál valamit?
-Ki?Én?Nem,nem,nem,nem.Hihi.Nem mondtam semmit!
Hadarta sietve Nazuna. Yukina elmosolyodott.
HARMADIK RÉSZ:

-Ideje lesz indulnunk.
Szakította félbe a mesét a fiú.
-Persze. Majd út közben elmesélem mi történt.
-Rendben.
A két fiatal,és a kislány kilépett az ajtón.
-Tehát?
Érdeklődött a kislány.
-Micsoda?
-Mi lett a mese vége?
-Miféle mese?
Kérdezte a fiú.
-Haha. Majd meghallod.
A kislány a leány kezét rángatta,hogy az meséljen tovább.

-Másnap hajnalban Yukina elment megkeresni Hieit,amíg a kis csapat
még csak most ébredezett.
-Hova mész?
Yukina meglepetésére Yusuke már felébredt.
Yukina meghajolt.
-Megkeresem a bátyám.
-Menny csak. A közeli fán húzza még a lóbőrt.
-Köszönöm.
Nazuna is felébrett.
-Heló Yusuke!
-Hm? Szia.
Nazuna nézte ahogy Yukina Hiei felé közelít.
Hiei kinyitotta az egyik szemét,mikor Yukina felmászott mellé a fára.
-Jó reggelt.
-Hogy aludtál?
-Köszönöm jól. És te?
-Én mindig elvagyok egy fán.
Yukina nevetett.
-Hiei és Yukina jól megvannak. Igaz?
Kérdezte Nazuna Yusuketól.
-Igen. Szerencsére Hiei most már bevallotta Yukinanak az igazat.
*Mit vallott be?*-Kérdezte magától Nazuna.
-Ja,persze te ezt még nem is tudod.
-Mit kellene tudnom?
-Majd kérdezd meg Hieit vagy Yukinat.
Nazuna tovább figyelte a testvérpárt.
Hiei leugrott a fáról, és lesegítette kishugát.
Közben mindenki felébrett.
-Valami baj van Seryouval!(Botan)
-Mi? Micsoda?(Kuwabara)
-Nem tudom. Genkai most gyógyítja.
Genkai is kilépett a barlangból.
-Most már semmi baja.
-De mi van vele?(Kuwabara)
-Egyszerűen csak elájult. Ugye tudjátok hogy Seryou érzékeli a nagy
energiákat?
-De ilyenkor álltalában csak fázni szokott.
-Túl nagy energiák szabadultak fel.
Lépett elő Seryou.
-A lényeg hogy jól vagy.(Kuwabara)
-Igen.
-Karnota. Karnota így akar nekünk üzenni
-Mi?(Yusuke)
-Megtámadja azt akinek elég ereje van ahoz hogy érzékelje az idegen
energiákat, de ahoz már nincsen hogy kivégye. A mi esetnünkben ez
Seryou, mivel ő nem rendelkezik nagy szellemi energiával,de látja ez
efféle különleges dolgokat.
-Oh.Már értem.(Seryou)
-És most?(Botan)
-Mennyünk és keressük meg!(Yusuke)
-Nem kellene pihenned egy kicsit Seryou?
-Nem. Köszönöm Keiko,de nincs semmi bajom.
Ahogy ezt kimondta összeesett.
Kuwabara vitte az úton.
-Számítanunk kell rá,hogy másokat is megtámad.(Nazuna)
-De ki lesz a a következő?(Yusuke)
-Valószínűleg lány.(Kuwabara)
Kurama ijedten Nazunara nézett, Hiei pedig Yukinara.
Nazuna a fejét rázta,Yukina pedig mélyen Hiei szemébe nézett.
*Nem hiszem hogy a fiúkat megtámadja. Genkai erős,Keiko pedig
átlagos ember,kivéve azt a tulajdonosságát,hogy megérzi ha valami
baj történik Yusukeval. Azt pedig nem hinném hogy Nazunat vagy
Yukinat megtámadnák,a bátyaik utánnuk mennének. Akkor már csak
egy valaki maradt.*-Gondolkozott magában Koenma.

NEGYEDIK RÉSZ:

Kire gyanakodott Koenma nagyúr?
A fiú és a lány összenéztek.
-Majd elmondom.
-Hova jöttünk?
-Nézz csak oda.
A kislány egy gyönyörű partot látott maga előtt. A tenger gyönyörű volt.
-Ez az a part?
Kérdezte a kislány.
-Igen.
-Nem maradunk egy kicsit?
-Miért ne? Itt is befejezhetem a mese végét.
-Koenma kire gondolt?
-Majd megtudod.

-Ahogy mentek hírtelen Botan összeesett.
*Épp ahogy gondoltam!*-Modta magában Koenma.
-Mi van veled Botan?
Ment oda hozzá.
-Botan jelenleg nincs tudatánál.(Genkai)
Koenma felkapta Botant és úgy indultak tovább.
-Gondoltam hogy Botan lesz az!
-Na és Honnan?(Yusuke)
-Kikövetkeztettem.
-És most?(Kurama)
-Nem hiszem hogy a következő áldozata egy lány lenne.(Nazuna)
*Lássuk csak. Szerintem Kuramat és Hieit még túl korai lenne
megtámadni. Akkor vagy Koenma, Kuwabara vagy én leszek az!*
-Min gondolkozol?(Keiko)
-Semmi,semmi.
-Hírtelen Kuwabara,Kurama,Yusuke,Hiei,Genkai,Nazuna és Yukina
különös dolgot érzett.
-Karnota. Karnota itt van!(Nazuna)
-Heló Hiei! És Kurama is itt van! Micsoda meglepetés!
-Ki ez Hiei?(Yukina)
-Nahát! A kis Yukina! És ő pedig Nazuna lenne?
-Hagyd őket békén! Te csak engem akarsz!(Hiei)
-Igen. És Nazunat! A kis szökevényt!
-Neked ehez semmi közöd!(Kurama)
-Nahát,nahát! Milyen szép is az a két lány akinek elvettem a lelkét!
-Ez nem lehetséges! A lányok lelke nem szakadt külön a testüktől!
(Genkai)
-De igen! Menny csak oda,és nézd meg!
-Igaza van!(Koenma)
-Hagyd őket békén!(Yusuke)
-Te meg ki vagy?
-A nevem Yusuke Urameshi!
-Sokat hallottam már rólad! Lássuk csak, kinek is a lelkét vegyem el…
Genkai hírtelen összeesett.
-Mi?Én azt hittem hogy egy fiút fogsz megtámadni!(Yusuke)
-Ne félj! Mindenkire sor kerül!
-Koenma vidd el a lányokat!
-Rendben!
Koenma a nyakába vette Seryout,Botant és Genkait.
-Gyerünk már! Mennyünk!
-Álj meg!(Nazuna)
-Ha?Mi?
-Sötétség,mely eddigi utamat árnyékolod,
Addj át nekem erődből,paracsolom!
Nem ez a megfelelő hely a számomra,
Vigyél oda ahova parancsolom,rajta!
Rajta!
Hírtelen Nazuna,Koenma és a lányok eltűntek.
-Ez meg mi volt?
-A hugom teleportáló képessége.
-Akkor! Most te jössz!(Yusuke)
-Na,na,na! Ne olyan sietősen! Még mindig tudok lelkeket elvenni!
Hírtelen a fiúk valami másik világba teremtek.
-Ez meg mi?(Kuwabara)
-Ha nem teljesítitek a játékszabályokat, akkor egy társatok lelke
elvész! És csupán egy órátok van arra,hogy kijussatok ebből az
erdőből! De ha nem bírtok kjutni,egy társatok lelke odavész!
-Nem tetszik ez nekem!(Yusuke)
-Mennyünk! Csupán csak egy óránk van!
Már fél órája futottak,amikor hírtelen szörnyek támadtak rájuk.
-Erre most nincs időnk!(Yusuke)
-Mit akarsz,mit tegyünk?(Hiei)
-Mennyetek tovább! Én elbánok velük!
-Na de Kuwabara…(Kurama)
-Mennyetek már!
-Jó de…(Yusuke)
-Gyerünk!(Hiei)
*Hmm…még egy lélek nekem!Milyen ostoba ez a fiú!*-Gondolta
magában Karnota.
-Végre kiértek az erdőből.
-Késtetek!
-Mi?(Yusuke)
-Késtetek,ezért egy lelket elveszítettetek!
-És ki lelkét?(Kurama)
-A fiuét aki elvitte a lányokat!

Közben a lányoknál:
-Koenma!Koenma ébregy!
-Jaj ne! Félek elvették a lelkét!(Yukina)
*Yusuke*(Keiko)
Hírtelen Kuwabara teste is ott termett.
-Kazuma urfi!(Yukina)
-Jaj ne!(Nazuna)
-Vajon mi lehet Hieiel?(Yukina)
-Úgy látom fontos neked Hiei…(Nazuna)
-Igen. Nagyon is! Aggódom miatta!
-Semmi baj Yukina. Tudom hogy Yusuke erős! Biztosan megvédi Hieit!
(Keiko)
-Remélem igazad van! Tudod,épp hogy csak visszakaptam a bátyámat.
(Yukina)
-A bátyádat?(Nazuna)
-Igen. Hiei a bátyám. És aggódom miatta.
*Szegény lány…én is aggódom az én bátyám miatt…mi lehet veled
most Kurama?*(Nazuna)

ÖTÖDIK RÉSZ:

-Ideje lesz hazamennünk.
Szólt közbe a fiú.
-Igen.Szerintem is. Naplemente van.
-Én szeretem a naplementét!
-Igen.Én is.
-Akkor? Maragyunk még egy kicsit?
-Psszt….elaludt…*Milyen aranyos*
-Akkor vigyük haza.

-Mennyit aludtam?
-Már azt is furcsálom hogy felébredtél ilyen korán.
-Mi lett a történet vége?
-Hmm…szeretnéd hogy folytassam?
-Persze!

-A lányok még mindig a barlangban voltak,a lélektelen testek mellett.
Semmit nem tudtak a fiukról.
-Én nem bírok tovább itt maradni! Muszáj tudnom mi van Yusukevel!
Nézett Keiko határozottan Nazunara.
-És most mit akarsz,mit csináljak?
-Vigyél minket oda Nazuna kisasszony!(Yukina)
-De nem tudom hol vannak!
-Kérlek,próbáld meg elérni a bátyádat.
-Hmm…na jó. Megpróbálhatom.
A lányok nagyon boldogok voltak.
-Erőm kérlek most ne hagy cserben,
Hogy utolérjem akit keresek,
Kit keresek,hogy azt megtaláljam,
Tudasd velem most hogy hol van!

Egy kis idő múlva Keiko megszólalt.
-Na?
-Nem bírom őket bemérni!
-Kérlek,próbáld meg mégegyszer!(Yukina)

A lányok megfogták Nazuna kezét,és vele együtt mondták a varázsigét.
-Erőm kérlek most ne hagy cserben,
Hogy utolérjem akit keresek,
Kit keresek,hogy azt megtaláljam,
Tudasd velem most hogy hol van!
Hogy kit szeretek azt megtaláljam,
Hogy mellette legyek ebben a pillanatban!
Most!

-Ha?
-Mi a baj Kurama?
-Semmi csak…nem lényeges.

-Ez az! És most fogjátok erősen a kezem!
Sötétség,mely eddigi utamat árnyékolod,
Addj át nekem erődből,paracsolom!
Nem ez a megfelelő hely a számomra,
Vigyél oda ahova parancsolom,rajta!
Rajta!
Ahogy ezt Nazuna kimondta már ott is voltak.

-Ti mit kerestek itt?(Yusuke)
-Aggódtam miattad!(Keiko)
-Nahát,nahát! A többiek is itt vannak?(Karnota)
-Igen! Itt vagyunk!(Nazuna)
-Megleptél Hiei. Ellenem furdultál.(Karnota)
-Mi?(Yusuke)
-Én…(Hiei)
-De méghogy egy szökevénnyel szövetkezel!Te a nagy Hiei,aki a
szökevények legnagyobb gyilkosa!
Karnota nevetett.
-Nem…mond hogy nem igaz Hiei…
Hiei a lányra nézett,utána elfordította tekintetét. Nazuna küszködött a
könnyeivel. Arcáról folytak a könnycseppek.
-Te tudtad?
Kérdezte a lány a bátyát.
Kurama elfordította a tekintetét.
-Most már nem Karnota! Most már nem!
Ezzel Hiei nekitámadt Karnotanak,Kuramaval és Yusukevel együtt.
Hiei nem volt elég gyors,Karnota előhúzta a kardját és halálos sebet
okozott neki.
-Hiei!
Kiáltotta Yukina,aki máris odafutott hozzá.
-Hiei ne hagy itt. Hallod? Hiei ébregy fel!
A földön Hirui kövek hevertek,amik Yukina könnyeiből lettek.
Nazuna odament Hiei halott testéhez.
-Legyen áldott teremtő kezed,
Mivel az életnek magját elvetetted,
Imádkozom előtted és kérlek,
Adj még egy esélyt lényednek,
Mutasd meg kegyes hatalmad
És áldani fogom örökre a te neved!
-Mit csinálsz vele?(Yukina)
-Megpróbálom visszahozni az életbe de…nem megy!
Nazuna sírni kezdett. A lányok is.
-Nem megy! Miért nem?
Yusuke és Kurama fél szemmel figyelték az eseményeket.
-Kérlek gyere vissza Hiei! Túl fontos vagy nekem!(Nazuna)
Hiei hírtelen kinyitotta a szemét.
Nazuna a nyakába ugrott.
-Hé,ez még fáj!
Nyafogott Hiei,de örült annak hogy Nazuna ott van vele.
-Tehát mit is mondtál a fontosságomról?
-Hallottad?
-Ne haragudjatok,de most hogy Hiei újra itt van nem segítene nekünk?
(Yusuke)
Hiei használta a Fekete Sárkányt,Yusuke egy nagyon erős Reigunnt
lőtt, Kurama pedig néhány magot dobott Nazuna felé. Ekkor hírtelen
Nazuna is odaáltt.
-Álom zárja le a szemem,
Álmok ura szárnyalj velem,
Dermesztő kard,Tüzes átok
A gonoszságra rátalálok,
Rögös úton jár a lélek,
A bosszúért visszatérek,
Isteneknek teste roppan,
Az erőtől mi bennem van!
Végzet villámai!

Yukina körül hírtelen megfagyott minden.
-Hát ez meg mi?(Yusuke)
-Yukina most használja az erejét!(Hiei)
-Mi a…?(Karnota)
Yukina felemelte a kezét,ezzel végdő csapást mérve Karnotara.
Yukina elájult.
Karnota teste elpárolgott.
Hiei odaszaladt a kishugához.
-Jól vagy? Mégis mit csináltál?
-Nem tudom. Egyszerűen csak…féltettelek.
Hiei megölelte Yukinat.
-Jól vagy hugi?
Kérdezte Kurama,de Nazuna a nyakába ugrott.
-Mit képzeltél mi?(Yusuke)
-Aggódtam miattad tökfej!(Keiko)
-Miért jöttél ide?(Keiko)
-Mert féltettelek!
Yusuke átölelte Keikot.
-Szerintem mennyünk haza. Rendben?
-Rendben.

Visszamentek a barlangba.
Kuwabara kinyitotta a szemét.
-Kazuma urfi!(Yukina)
-Jó látni hogy egyben vagytok!(Kuwabara)
-Mi...Mi történt?(Botan)
-Ezek szerint győztetek?(Seryou)
-Megmenekültünk?(Koenma)
-Most már nincs itt keresnivalónk! Mennyünk haza.(Genkai)

A kiscsapat elindult,de Yukina és Kuwabara hátra maradt.
-Köszönöm hogy megmentetted az életünket Yukina.
-Én…nos…szívesen.
Yukina megfogta Kuwabara kezét.
A fiú megcsókolta a lányt, ugyanígy Hiei is Nazunat.
-És aztán mi történt?
-Hat év eltelt.
-Majd én folytatom.
Szakította félbe a fiú a mesét. Hátulról megölelte a fiatal lányt.
-Igen?
Érdeklődött a kislány.
-A fiú feleségül vette azt a lányt aki szeretett.
-Ugyan Yusuke.
Valaki kopogtatott az ajtón.
-Sziasztok.
A kislány odaszaladt a fiúhoz.
-Köszönöm hogy vigyáztatok az unokahugomra Keiko.
-Nincs mit Kurama.
-Heló Kurama.Nazuna hol van?
-Elment Hiei sírjához.
Egy barnahajú és egy kék hajú lány lépett be az ajtón.
-Sziasztok lányok!
-Sziaosztok.
-Hogy van Koenma?
-Ő jól van.
Mosolygott a kék hajú lány.
-És Genkai? Beszélgettél vele Botan?
-Persze Keiko,ne izgulj. Genkai jól van.
-És mi van Kuwabaraval? Tudsz róluk valamit Seryou?
-Hamarosan visszajön Yukinaval.
-Akor ugye egy hét múlva találkozunk minenkivel a parton?
-Úgy lesz.

Az jár a fejemben,hogy jó ötlet volt e elmondani Nazunak az igazat.
Bár tudnia kell hogy mi történt az apjával. Egy év után kiderült hogy
Hiei sérülései halálosak. Ezalatt az egy év alatt is csak Kurama
gyógynövényei és Nazuna meg Yukina gyógyítóképessége tartotta
életben. Szekény Nazu. Hiszen ő még csak öt. Vajon jó ötlet volt
elmondani neki az igazat.

-Keiko.Jösz?
-Ha? Ja,igen,persze.
-Min gondolkodsz?
-Szerinted jó ötlet volt elmonani Nazunak az igazat?
-Ha Nazu nem tudja meg az igazságot,akkor később úgy fog
felnőni,hogy nem tudja meg ki volt Hiei.
Természetesen megértettem Yusuket.Hiszen ő is furcsán érezte
magát,amikor megtudta hogy az édesapja az Alvilág egyik ura volt.
-Mond csak Yusuke,hova is megyünk?
-Majd meglátod.
Zuhogott az eső. Egy leány egy sírra borult. Patakokban folytak a
könnyei. És nem csak Neki. Akik e sírt körülállták sírtak. Kivétel nélkül.