1. rész

Az egyik reggelen egy tehetséges kisboszorkány feküdt az ágyában.
Már régebb óta fent volt, de semmi kedve kikelni az ágyból.Pedig
muszáj lesz, mert el fog késni az iskolából. kék,hosszú haja a vállára
hullt.

Miután Yusuke visszajött az Alvilágból, Kurama,Keiko,Kuwabara és ő
egy iskolába iratkoztak be.
Keiko már rég az iskolában volt. Összefutot Kuramaval.
-Szia Kura…izé…Minamino.
Kurama elmosolyodott.
-Semmi baj Keiko. Neked is jó reggelt.
-Köszönöm. Mond csak, nem láttad Yusuket?
-Nem, ma még nem láttam.
-Hmm…remélem nem fog elkésni.
-Ugyan!Hiszen tudod milyen nem?
Keiko mosolygott.*Legalább Kurama megbízik Yusukeban, és nem
gondolja hogy megint el fog késni*-Gondolta magában.
-Valószínű hogy be se jön. -Folytatta Kurama.
Keiko csúnyán nézett rá és egy vízcsepp jelent meg a fején.
A fiú megrázta a fejét.
-Akkor én megyek is. Ha látod Yusuket szólj.
-Persze, majd szólok.
Keiko elment.
A ké hajú lány úgy futott, hogy megbotlott és elejtette a könyveit.
*Nagyszerű!*-Gondolta.
Kurama észrevette és felvette a könyveit.
-Tessék.-nyújtotta át őket.
-Köszönöm szépen.
-Új lány vagy?
-Igen.Ez az első napom. Ennyire meglátszik?
Kurama elmosolyodott.
-Akkor én megyek is.-Intett egyet a fiú, majd elment az osztálytermébe.
Biológia volt. Ez a kedvenc órája.
Az óra közepén megjelent az igazgató a háta mögött a lánnyal.
-Ő itt Leya Momomiya.-szólt az igazgató.
Leya előrelépett.
-Te?
Szólt hangosan Kurama.
-Te?
Kérdezett vissza Leya.
-Remek!Mivel ismeritek egymást megkérlek rá Minamino, hogy mutasd
meg neki az iskolánkat.
-Na de igazgatóúr…*Remek!Hogy intézzem a dolgom ha pátyolgatnom
kell ezt a lányt?*
-Igen?Gond van Minamino?
Kurama nem akart undoknak látszani a lány előtt.
-Nem. Nincs semmi gond.
Dühöngött magában a fiú
Leya látta hogy gond van.
*Pedig kedvesnek látszott.*
Az óra után Kurama hamar elment.
Leya pedig utána, de úgy hogy észre ne vegye.
Keiko Kuramahoz ment.
-Na? Megtaláltad?(Kurama)
-Igen.
-És mikor?
-Hát…amikor az igazgató bevezette az osztályba.
Erre nevetni kezdtek, és mivel Leya nem értette mit mondanak
egymásnak, ezért hírtelen megfordult valami a fejében.
Közelebb ment hozzájuk, hogy halja mit mondanak.
-Akkor ugye ma találkozunk?(Keiko)
Leya szomorú lett, pedig Keiko úgy értette hogy Yusukenel fog
találkozni a kiscsapat.
-Nem hiszem. Nekem kell az új lánnyal foglalkoznom.
-De ugye attól még a nyaralásra eljösz?
-Azt nem hagyom ki.
Leya odasétált.
-Szia. Leya Momomiya vagyok.
-Örvendek. Keiko Yukimura.
-Akkor én megyek is.(Kurama)
-Kurama. Ha lehet gyere el.
-Jó.
Kurama elment.
-Én azt hittem Minamino a neve.
Lepődött meg Leya.
-Ha?*Ilyen hangosan mondtam volna?*-Ja. Ez csak egy afféle becenév.
-És ez fog engem kísérgetni?
-Hidd el, nagyon rendes fiú.
Yusuke odament.
-Heló. A nevem Yusuke. Ugye te vagy az új lány?
-Igen én.*Na ez már mingyárt jobb*-A nevem Leya.
-És ki vezet körbe?
-Minamino. Nem hinném hogy ismered, hiszen nem valami rendes.
-Kurama? Pont ő?
-Yusuke!
Szólt rá Keiko.
-Ismered Minaminot?(Leya)
-Igen. Az egyik legjobb haverom.
Yusuke megpillantotta Kuwabarat.
-Bocs de most dolgom van.
Mondta és odalopódzott Kuwabara háta mögé.
-Reigunn!
Üvöltötte. Kuwabara majd szívbajt kapott.
-Te hülye! Muszály mindig ezt csinálnod?
-Igen, muszály!
-Ha most nem lennénk itt előrántanám a kardom.
-Na persze!Azt hiszed le tudsz győzni?
-Igen, azt!
A lányok mivel mellettük voltak hallottak mindent.
-Mi az a Reigunn?(Leya)
-Ó...az csak egy…nem lényeges.(Keiko)
-És mit értett az a Fiú az alatt hogy előrántaná a kardját?
-Háát…nem lényeges hidd el…
Kurama odament a fiukhoz.
-Hé Kurama!(Kuwabara)
-Heló Kuwabara. Halom megint lógtál Yusuke.
-Van ez így!(Yusuke)
-Már itt is lógsz! Nemhogy régebben a Sarasakiban is folyton lógott.
(Kuwabara)
-Ezt már megszokhattátok volna nem?(Yusuke)
-Szerintem Kuwabaranak igaza van!(Kurama)
A fiuk még jókat viccelődtek.
-És ez a Minamino ennek a két jófejnek a barátja?
-Aha.
Mondta Keiko, közben hátrasimította szép hosszú haját.
Az iskolai tanításnak vége. Kurama és Leya megpróbált elmenni.
Balszerencséjükre pont egymással szemben mentek, már csak ők
voltak az iskolában. Arra vártak hogy a másik mennyen el a többiekkel.
Hátra fordultak és úgy indultak el a másik iráényba, de az igazgató
odament hozzájuk.
-Minamino, ez jó alkalom arra hogy megmutasd Momomiyanak az
iskolát.
-Na de igazgató úr..nekem most…*most kéne találkoznom Yusukeekkel*
- Nem sok idő lenne.És segíts neki beillszkedni. A könyvei az
osztályteremben vannak. Ezeken kívül még cserediák, kérlek segíts
neki szálást keresni. Úgy tudom a családod nincs otthon. Lenne hely a
számára?
Kurama elképedt.
-Hogy nálam?(Kurama)
-Hogy nála?(Leya)
-Igen.
Ezzel az igazgató befejezte mondandóját és elment. Otthagyta a két
fiatalt.
Leya csak nézett maga elé, tekintetét a földre meresztve.
-Na jó! De siessünk!
Leya erőltetett az arcán egy mosolyt.
Kurama elindult egy szót sem szólva, a lány pedig követte.
-Ez az osztálytermünk. Ott vannak a könyveid.(Kurama)
Leya bement, elvette a könyveket és már jött is kifelé.
Ezután kiléptek az iskolából.
-Kurama!
-Szia.
*Hiei…*-Mondta magában Leya
-Felvettél egy potyautast?
-Nem Hiei. Ő az új lány és én segítek neki.
Mondta Kurama komolysággal.
-Én mentem.(Hiei)
-Még nem láttalak a suliban.(Leya)
-És nem is fogsz!
-Miért nem?
-Mert veletekkel ellentétben én 18 vagyok!
-Bocsánat.
-A többi?
-Már Yusukenel.
-Akor megyek. Ott legyél!
-Igen illetve…
-Nekem mindegy, csak a nyaralást el ne szúrd.
-Oké,oké.
-Akkor megyek.
-Helo.(Leya)
Hiei nem felelt csak elment.
-Micsoda mogorva egy alak!
*Ha tudnád mennyire*-Gondolta Kurama.
Végül odaértek Kurama háza elé.
A fiú belépett a házba.
-A családom elutazott így nyugodtan itt töltheted az éjszakát.
-Elmész?
-Igen. Majd később jövök.
Leya bólintott.
Később.
Kurama kopogtatott Yusuke házánál.
-Azt hittük nem jösz el.(Yusuke)
-Én is azt hittem.
Kurama leült az ágyra.
-Valami baj van?(Yukina)
-Nos…khöm…mond csak Keiko...nem lakhatna nálad az új lány?
-Én ma Seryounál alszom.
-Ja.És Botan meg Yukina is nállunk tölti az estét.(Seryou)
-Már alig várom!(Botan)
-Én is.(Yukina)
-És nálad Kuwabara?
-Én ma a bandámmal leszek.
-Yusuke?
-Ma én is Kuwabaraval tartok.
-És mivel Hiei egy fán alszik gondolom magam maradtam…
-Ja.(Hiei)
-Akkor én megyek.
-Három nap múlva megyünk. Ugye nem felejted el?
-Ha Koenma elküld nyaralni, és nem küldetést bíz ránk azt nem lehet
elfelejteni.
Viccelődött Kurama.
Végre betért a lakásába.
Leya a konyhában volt.
-Köszönöm hogy megengedted erre a napra hogy itt maragyak.
-Nincs mit.
-Főzzek egy teát?
Kurama is leült egy székre.
-Az jól esne.
-Sajnálom hogy ellenséges voltam ma veled.
-Semmi baj, én sem voltam különb.
A tea elkészült.
-Azt tervezem itt maradok ebben az iskolában.
-Hm…*Most olyan más. Nem olyan mint az iskolában volt.*
-Mi az?
-Semmi.Csak gondolkodtam.
-Használhatnám a fürdőszobát?
-Persze.
A lány elment lezuhanyozni.
Kurama megágyazott a vendégszobában.
A lány kijött a fürdőszobából.
-Kurama?
A fiú a lány háta mögé lopódzott, haja Leya vállára hullott.
-Igen?
Mondta hangosan.
Leya felkiáltott.
-Bocs,megijesztettelek?
-Ez nem volt vicces!
Kurama bevezette a lányt a szobájába.
-Ez a szobád. Remélem megfelel.
-Persze. Még egyszer köszönöm.
Kurama is elment lefeküdni.
Másnap reggel bement Leya szobájába hogy felébressze őt.
Halkan benyitott. A lány még aludt. Kurama leült az ágya szélére.
-Leya. Kelj fel. El fogunk késni.
-Leya kinyitotta a szemét.

Yusuke,Keiko,Botan egy iskolai egyenruhában és Kuwabara már a
suliban voltak.Yukina ott maradt Seryounál.
Yusukeek a folyosón várták Kuramat.
Két perc volt még a becsengetésig.
-Ha időben fel kelsz ez nem történik meg!(Kurama)
-Ha felhúztad volna előbbre a vekkert akkor nem késünk el!(Leya)
-Végre hogy it vagytok!(Yusuke)
Mindenki bement a termébe.
Már csak egy nap van hátra és megkapjá a nyári szünetet. Az utolsó
estén pedig bál lesz.
Miután a sulinak vége lett Keiko,Yukina,Seryou,Botan és Leya elment
vásárolni.
Betértek egy boltba.
-Ezt nézzétek meg!(Seryou)
-Micsodát?(Botan)
Egy gyönyörű barna ruha volt az.
-Stipistop enyém!
Csapott le rá Seryou és bevonult az egyik öltözőbe.
-Ó. Azt én akartam.(Botan)
-Gyere csak Botan kisasszony.(Yukina)
Mit találtál?
Yukina egy kék pántnélkülit nézett amihez volt kesztyű. És mellette volt
egy hasonló ruha, csak rózsaszínben és volt pántja.
-Na ez kell nekünk Yukina!
Mondta Botan. A két lány megfogta a ruhákat és bementek az öltözőbe.
Keiko is meglátott egy fehérszínű ruhát Leya is kiválasztott magának
valamit.
Két perc múlva kijöttek a lányok az öltözőből.
-Oké!Mindenki meg van?(Keiko)
-Felőlem mehetünk.(Yukina)

Közben a fiuknál.
-Na ne csináld Hiei!(Yusuke)
-Nem!Erre nem vesztek rá!
-Pedig muszály lesz!
Jelent meg Koenma.
-Mi a baj?(Yusuke)
-Egy boszorkány is jelen lesz a bálon, nektek kell őt megtalálnotok.
-Tehát mégis belebújsz a hacukádba Hiei!
Nevetett Yusuke

Elérkezett a bál.A lányok régebb óta ott voltak,csak Leya hiányzott.
Kuwabara is befutott,utána Hiei.
-Milyen csinos vagy Yukina!(Kuwabara)
-Naggyon köszönöm Kazuma. Te is jól nézel ki.
A fiuk egytől egyig feketében voltak.
Kuwabara és Yukina táncolni mentek.
-Hiei, Botan és Seryou beszélgettek, de keresték a boszorkányt.
Végre Yusuke is megérkezett.
-Azt a…de jól nézel ki Keiko.
-Köszönöm Yusuke.
-Ki ne ugorjon a szemed Yusuke.(Botan)
Kurama is odaért.
-Azt hittem nem jössz el.(Hiei)
Kurama megvonta a vállát.
Botan és Seryou kettesben táncoltak, Hiei közben kiment a kertbe és
felugrott egy fára.

-Bocs, elkéstem.
Jelent meg Leya Kurama előtt.
Kurama szólni sem tudott. Leyan egy fekete estéji volt.
-Valami baj van?
Kérdezte a fiútól.
-Gyönyörű vagy.
-Ó…én…köszönöm.
Leya teljesen elpirult.
-Nem táncolunk?(Kurama)
-Persze.

Az éjszaka folyamán sokat táncoltak, de Yusuke odament.
-Minamino, beszélhetnénk?
Kurama tudta hogy érti ezt Yusuke.
-Rendben. Hiei hol van?
-Honnan tugyam? Azt hittem te tudod hol van.
-Gondolhattuk volna hogy lelép.
Kuwabara,Yusuke és Kurama a sarokba mentek beszélgetni, Leya
pedig kiment a kertbe.
Nem vette észre Hieit.
-Leyena.
-Hiei?
Leya kék haja zöldre változott, barna szeme pedik aranyszínű lett.
-Mit reméltél Leyena?Hogy nem ismerlek fel?Hiába változtattál külsőt.
Kék Angyal.
-Nem! Hagy Hiei! A Kék Angyal már nem létezik!
-Mi a baj Midorikawa?
-Ne hívj így! Leyena Midorikawa már nem él!
-Nekem mindegy hogy mit csinálsz Leyena! De Kuramat hagyd békén, ő
nem ártott neked! És Yusuke, meg a többiek se!
-Te ezt nem értheted…
-Dehogy is nem!
Hiei elment.
Leya haj és szemszíne újra a régi lett.
*Ezt Hiei nem értheti. Én már nem a Kék Angyal vagyok. A Kék Angyal
meghalt.*
Leya. Mit csinálsz itt?(Kurama)
-Hmm…csak egy kicsit fáj a fejem. Ne haragudj, de azt hiszem inkább
elmegyek.
Kurama odaadta a lakáskulcsot a lányna.
Yusuke kifutott hozzájuk.
-Gyere már Kurama! Koenma hívott. Kuwabara már rég ott van.
-Koenma? Megtaláltad Hieit?
-Hát pont ez a probléma.
-Ha?
-Hiei látta a…á, szia Leya.
-Gyerünk már Yusuke!
Ezzel a két fiú elfutott, Leya pedig egyedül maradt.

-Mi van Koenma?(Yusuke)
-A boszorkány nem biztos hogy a mi oldalunkon áll.(Koenma)
-Holnapután megyünk. Te is jössz Kurama?(Hiei)
-Nem biztos.(Kurama)
-A cserediák miatt?(Kuwabara)
-Igen. Akkor én megyek.(Kurama)
-De ha tudsz gyere el!(Yusuke)
-Rendben.

Kurama elment.
Gondolta hogy Leya nem ment haza. Inkább ott maradt a kertben.
Mikor odaért látta hogy Leya tényleg ott van.
-Mi ez az egész Suuichi?
-Semmi. Nem lényeges.
Volt ott egy szökőkút, Leya leült a sarkára.
-Sajnálom ha terhet jelentek neked.
Kurama leült a lány mellé.
-Semmi baj. Szerintem mennyünk haza. Rendben?
-Rendben.
*Annyira sajnálom Suuichi. Bár elmondhatnám neked hogy miért
jelentek neked olyan nagy terhet igazából. De nem mondhatom meg
neked hogy ki is Leyena Midorikawa. Azt nem tehetem.*
-Min gondolkodsz?
-Én? Semmin. Miért?
-Csak mert olyan hallgatag vagy. Valami baj van?
-Nincs.

Másnap reggel Leya kiáltozásra ébredt, és rögtön ki is ment hogy
megnézze mi az.
-Kurama!
Üvöltötte Yusuke.
-Mi történt?
-Elfelejtetted, hogy ma találkozunk nálam!Koenma már rég ott van!
-Akkor mennyünk. Nem baj ha ma egyedül maradsz Leya?
-Nem. Nem lesz semmi baj.
Yusuke és Kurama hamar odaértek.
-Csak hogy itt vagytok.(Koenma)
-Ugye nem felejtetted el hogy holnap indulunk?(Hiei)
-Nem, nem felejtettem el.(Kurama)
-Te is jösz Koenma?(Yusuke)
-Igen.Viszont van egy plusz jegy. Eljöhetne még valaki.(Koenma)
-És a Maffukan?(Yusuke)
-Yama király gondoskodik róla.(Koenma)
-Hmm…(Kurama)
-Valami baj van?(Yusuke)
-Koenma,ez most igazi nyaralás,vagy megint küldetésünk lesz?(Kurama)
-Ez most igazi lesz.(Koenma)
-Úgy érted, nem kell használnunk a képességeinket,és mindenki azt
foglya hinni, hogy átlagosak vagyunk?(Kurama)
-Pontosan.(Koenma)
-Akor nem jöhetne el Leya?(Kurama)
Leya?!(Hiei)
-Igen. Miért?
*Ha Leyena ott lesz akkor lemondhatunk a vakációról. Biztos vagyok
benne, hogy kiderül ki is ő valójában.*
-Hiei!Hiei!(Yukina)
-Ha?(Yukina)
-Valami baj van Leyaval, bátyám?(Yukina)
-Nem. Nincs.
Nézett Hiei szúrósan Kuramara.
-Akkor én megyek is.(Kurama)
-Na de…
De mielőtt Yusuke befejezhette volna a mondandóját,Kurama már
kilépett az ajtón.

Mikor hazaért Leya a konyhában ült. Kurama leült mellé.
-Jól vagy? Fáradtnak látszol.
-Leya, lenne kedves velem és Hieiékkel eljönni valahova?
-Hiei…?
*Ez nem lesz így jó…*
-Igen.
-Miért is ne.*Nem akarom megbántani Suuichit.*
-Tényleg?
-Aha.
-Akkor készülj, mert reggel korán kelünk.

Amikor másnap Kurama felkelt és kiment a konyhába Leya már rég fent
volt.
-Felébredtünk álomszuszék?
-Amikor iskolába megyünk te alszol, de ilyenkor fel tudsz kelni?
-Hahahaha…ez már csak így van.




Amikor Kurama és Leya elsétáltak Yusuke háza elé a kiscsapat már ott
volt. Koenma a Maffukan nélkül jelent meg.
Odaért két limuzin.
-Ez meg mi a fene?(Yusuke)
-Ezek visznek el minket.(Koenma)
-Akkor a lányok mennek a jobba!
Szólt Botan, és hírtelen beugrott a nagyobb autóba, a lányok pedig
követték őt.
-Kösz szépen Botan!(Koenma)

A lányok a kocsiban beszélgettek.
-Ki ez a fiú, aki az autókat rendelte?(Leya)
-Az unokatestvérem.(Botan)
-Nem értem hogy vették rá Hieit a bálon,hogy felvegye az öltönyét.
Nevetett Yukina.
-Szerintem Hiei nagyon mogorva alak!(Leya)
-…Köhöm…(Yukina)
-Valami baj van Yukina?
-Nos…ő a bátyám.(Yukina)
-Huppsz…bocsánat.(Leya)
-Semmi baj.(Yukina)

A fiuknál.
Szerintem tök jófej ez a Leya.(Yusuke)
-Egyetértek!(Kuwabara)
-Szerinted Hiei?(Kurama)
-Nincs véleményem.

Leálltak a limuzinok.
-Végre megérkeztünk.(Botan)
-Megyünk a medencébe?(Yukina)
-Na ná!(Yusuke)
-Akkor mennyünk lányok!(Botan)
A lányok felmentek és átöltöztek.
Yukinanak rózsaszín színű fürdőruhája volt, amire felvett egy újjatlan
fehér pólót,,Botannnak virágos,Seryounak barna és hozzá volt egy
strandkenője, Keikonak kék virágos, Leyanak pedig fehér volt.
Igazából csak Seryounak volt bikinije és Leyanak.

A fiuk már rég a medencénél voltak, egytől egyig rövid
farmernadrágban.
-Csak hogy megjöttetek!(Yusuke)
Keiko kinyújtotta rá a nyelvét.
-Én azt mondom hozzuk ki a matracot. Mit szólsz Keiko?(Seryou)
-Remek ötlet!
A lányok ráfeküdtek egy hatalmas matracra.
Hm…de jó is egy kis vakáció!(Seryou)
-Igazad van.(Keiko)
-Nem is tudom mikor pihenhettünk így utoljára!(Yukina)
-Nekem is nehéz volt ebben a pár napban!(Leya)
-Én is így érzek!(Botan)

A lányok nyugodtan pihengettek.
A fiuk a medence sarkában sugdolóztak.
-Mi lenne ha beleborítanánk a vízbe őket?(Yusuke)
-Ennél otrombább viccet rég hallottam!(Kuwabara)
-És?(Yusuke)
-Miről beszélsz? Még szép, hogy megcsináljuk!(Kuwabara)
-Ez az! És te szerinted Hiei?(Yusuke)
-Hmm…miért ne?(Hiei)
-Szerinted Koenma?(Kuwabara)
-Szerintem Botan most megkapja a magáét!(Koenma)
-Kurama?(Yusuke)
-Felőlem.(Kurama)
Kurama megvonta a vállát.
-Akkor..hajrá!(Yusuke)

A fiuk a matrac felé úsztak csendben.
Mikor már abban a helyzetben voltak hogy mindjárt feldöntik a
matracot,Yusuke elkiáltotta magát:
-Fürdés!
Ezzel az öt fiú beleborította az öt lányt a vízbe.

A lányok sikongatva estek bele a hideg vízbe.
-Ti…ti…!(Seryou)
Seryou az öccsét, Yukina a bátyát, Botan az unokabátyát püfölte. Keiko
Yusuket és Leya is megütötte Kuramat.

A lányok,mint akik jól végezték dolgukat kimentek a vízből.
-Huh…Keiko ökle erősebb lett.(Yusuke)
-Nem is tudtam hogy a húgom ilyen erős!(Hiei)
-Ez erősebb volt mint a szokásos.(Kuwabara)
-Hittétek volna,hogy Leya ilyen nagyot tud ütni?(Kurama)

A lányoknál:
-Nem megyünk ma kirándulni?(Botan)
-Miért ne.(Keiko)
-És a fiuk?(Yukina)
-Mi lenne ha itt maradnának?(Leya)
-Részemről oké.(Seryou)
A lányok szép csöndben elhagyták a szállodát. A tengerparton
sétálgattak. Egy lányt láttak. Gyönyörű szép volt. Kék haja a hátáig ért.
Kék színű a szeme.
-Üdvözöllek.
-Te mit csinálsz itt?(Leya)
-Hát még felismersz Leyena?
Mondta a lány.
-Leyena?(Keiko)
-Én…
De a lány félbeszakította.
-Megleptél. Nem hittem volna hogy ilyenekhez szegődsz, de még hogy
Hiei is itt van. Ez meglepő.
-Kaoru…
Suttogta Leya.
A fiuk hírtelen odaléptek.
-Ti meg mit csináltok itt?(Keiko)
-Megéreztük a különös energiát.(Koenma)
-Kaoru! Mit akarsz itt?(Hiei)
-Semmi olyat ami nektek hasznos lenne.(Kaoru)
-Nem érdekelsz! Fogd a húgod és mennyetek!(Hiei)
-A húga?(Kurama)
-Kik ezek Hiei?(Yukina)
-Nahát. A kis Yukina Jaganshi. Tehát végre elmondtad neki.(Kaoru)
-Ehez neked semmi közöd!(Hiei)
-A húgommal egy csapatban látni téged…úgy látszik még is csak
vannak még csodák.(Kaoru)
-Elég!(Leya)
-Mit akarsz csinálni?(Kaoru)
-Hát ezt!
Mondta Leya és nekitámadt Kaorunak.
-Te megőrültél? Még is csak a testvéred!(Botan)
-Nem, ő nem a testvérem! A testvéremet megszállta egy szellem!(Leya)
-Okosabb vagy mint hittem.
Szólt Kaoru és hírtelen hajszíne halványlila színű,szeme zöld színűvé
változott.
-Ki ez Koenma?(Yusuke)
-Egy nagy erejű boszorkánytündér. Vigyázzatok vele!
-Nahát a fiatal Urameshi is itt van.(Kaoru)
-Mit akarsz tőlünk?(Yusuke)
-Az életeteket!(Kaoru)
Ezzel támadást indított.
A fiuk és Leya nagyon sokáig harcoltak Kaoru ellen.
A lányok egy fa törzsében nézték az eseményeket,miközben Koenma
védőfalat emelt köréjük.
Hiei bevetette a sárkányt,de Kaorunak semmi baja nem lett.
Yusuke megcélozta a Reigunnal, de hírtelen a Reigunn Yusuke felé
ment.
-Yusuke!(Keiko)
Kuwabara is használta a kardot, de ekkor Kaoru kezében egy
ugyanolyan kard jelent meg, csak sokkal hosszabb volt. Eltalálta vele
Kuwabarat.
-Segítenem kell nekik!(Koenma)
-Ki ne gyere onnan! Ha nem lesz fal ami védje a lányokat akkor ős is
megsebesülhetnek!(Yusuke)
Koenma bólintott.
Kurama és Leya harcoltak a legtöbbet. Hiei fáradt volt a Sárkány miatt
a két fiú pedig súlyosan megsérült. Kurama is nagyon fáradt volt már,
akárcsak Leya. De Kaoru is kezdett fáradni. Kaoru megtámadta
Kuramat,és a fiú már nem bírt elég gyorsan védekezni, súlyosan
megsebesült. Leya ezt látván sokkal idegesebb lett.
Szemszíne aranyszínre változott,és kék haja is zöld lett. A ruhája is
megváltozott.
Kurama nem hitt a szemének.
-Ki ez?(Yusuke)
-Leyena Midorikawa, a Kék Angyal.(Kurama)
-Sajnálom Suuichi.(Leyena)
De ahogy Leyena ezt kimodta a hátába találtak. A lány a földre zuhant
és elvesztette eszméletét.
-Leyena!
Rohant oda hozzá Kurama.
-Kár a gőzért. Meghalt!(Kaoru)
Kurama ökölbe szorította a kezét. Az egykoron oly hidegvérű Kurama
mostanra elvesztette hidegvérét, fejében a bosszú járt. Egy röpke
pillanatban rádöbbent hogy szereti Leyat, de ez a gondolat csak egy
pillanatig volt jelen. A fiú szeme izzott.
Yusuke azonnal odament,hogy lefogja.
-Mit csinálsz? Miegőrültél? Úgy volt hogy nem használod többé a Róka
erejét!
-Eressz! Nem érdekel mit mondtam!
Kuramat ekkor már nem csak Yusuke,hanem Kuwabara és Hiei is fogta.
-Kurama ne csinálj butaságot!(Yusuke)
-Elég! Eressz!
Mondta Kurama. A szeme hírtelen aranyszínűvé vált haja pedig ezüst
lett. Már nem bírták lefogni.
-Te lennél az Ezüst Róka?Youko Kurama?(Kaoru)
-Én lennék!
Mondta a fiú és megsebezte.
-Ne öld meg!(Leya)
A három fiú újra megpróbálta lefogni Kuramat.
Koenma kilépett a védőfal mögül és Kaoruhoz ment.
-Mit akarsz tenni?(Kaoru)
Koenma a lány szívébe célzott egy különö fehér gömbbel.
Kaoru felemelkedett és a földre zuhant. Újra kékszínű lett a haja és a
szeme.
-Mi-mi történt?(Kaoru)
-Semmi baj Kaoru kisasszony.
Mondta Keiko és odavezette a lányokhoz.
-Jól van?(Seryou)
-Kaoru kiasszony(Yukina)
-Biztos hogy minden rendben?(Botan)
-Ezt…én műveltem?(Kaoru)
A lány felált és a húga testét nézte.
-Ezt a szörnyűséget én csináltam?
Kérdezte Kuramatól. A fiú nem felelt, elfordította tekintetét.
A lány összeesett. Yukina azonnal odament hogy segítsen neki.
Kurama Leyena halott testét nézte. Nem akarta elhinni hogy a lány
meghalt.
-Kurama.(Yusuke)
-Én…nem is tudom mi történt.
Kurama visszaváltozott és ugyanígy Leya teste is.
A fiú arcán egyetlen egy könnycsepp gördült le.
Leya felkelt.
-Sziasztok!
Mondta nagy vigyorral.
-Te?(Yusuke)
-Te nem haltál meg?(Kuwabara)
-Hogy-hogy életben vagy?(Hiei)
-Ez fantasztikus!
Mondta Botan és vele együtt a lányok átölelték őt. Kaoru a fának volt
dőlve. Elvesztette eszméletét.
-Nem haltam meg, csak úgy csináltam!(Leya)
-Ez nem volt valami kedves!(Koenma)
-Tudom!
Nevetett Leya, de Kurama megütötte.
-Au! Ezt meg miért kaptam?!(Leya)
-Máskor…gondolj arra is hogy én mit érzek.(Kurama)
-Ne haragugy…(Leya)
A lány hírtelen észrevette nővére testét.
-Kérlek, mentsd meg őt Kurama.(Leya)
Kurama bólintott, és odament Kaoruhoz hogy gyógynövényeket adjon
neki.
-Jól vagy nővérem?(Leya)
-Leya.Hát életben vagy?(Kaoru)
-Igen nővérkém.
-Hála az égnek.
Kaoru lecsukta a szemét és elaludt. Hírtelen Leya szeme is lecsukódott,
és majdnem elesett, épphogy Kurama meg tudta fogni.
-Mikor Leya kinyitotta a szemét a szálloda szobályában találta magát.
-Ho-hol vagyok?
Kérdezte.
-Felébredtél?(Kurama)
-Mi történt?
-A nővéred jól van. Szeretnénk ha a csapatunkhoz tartoznátok.
-Szeretnétek, vagy te szeretnéd?
-Mind kettő.
Vonta meg a vállát Kurama, és kitekintett az ablakon.
A többiek a vízben játszottak.
-Leya én…
De a lány félbeszakította.
-Nem is tudom mit mongyak.
Kurama leült az ágy sarkára.
Leya előszőr csak nézte a fiút. Szemeit ellepték a könnyek. Kurama
átölelte a lányt.
-Most már minden rendben lesz.
-Mondta a fiú. Ilyen szépnek még sohasem látta Leyat.
A lány a nyakába borult.
Kurama haj és szemszíne megváltozott, és Leyaé is.
A fiú megcsókolta a lányt.

Ebben a pillanatban Kurama kinyitotta a szemét.
-Csak hogy fent vagy!Három napot átaludtál!(Yusuke)
-Három teljes napot?
Kérdezett vissza a fiú.
-Leya?(Kurama)
-Leya? Elment. Akkor ment el amikor mi hazajöttünk. Persze te nem
tudhatod, kómában voltál. A nővére most Koenmanal dolgozik.
Kurama az ajtóhoz ment.
-Most hova mész?
-Kiszelőztetem a fejem.
Kurama az erdő fele vette az irányt.
-Elment.
A fiú felvette Ezüst Róka alakját.
Hírtelen egy lány jelent meg előtte. Haja zöld volt szeme pedig
aranyszínű.
Odaszaladt a fiúhoz. Nem bírta tartani a könnyeit.
-Szeretlek.
Súgta neki a fiú.
-Én is szeretlek téged.
Mondta a lány,a könnyeivel küszködve.
Kurama megcsókolta a lányt.
Mindketten tudták hogy mától örökre együtt maradnak.