A játék eszközei

A go kövek tartója, a go-ke.

Tradícionális go tábla, fonott go-kevel.

Az a bizonyos „profi” lépésmód.

Bár a go játék viszonylag egyszerű eszközökkel is játszható, a go játékhoz általában hozzátartozik egy kis hagyománytisztelet, és így bizonyos fajta készletek tiszteletben tartása.

A hagyományos „gótábla”, japánul goban, egy 15-20 cm vastag keményfa tömb, amely saját lábakon áll.
A legnemesebb gótábla kaja-fából (Torreya nucifera) készül. Ahhoz, hogy a fa törzséből ki lehessen alakítani a legfinomabb minőségű táblát, 500-700 éves fát kell felhasználni, amit feldolgozás előtt 20-30 éven keresztül szárítottak.

A játékosok az ún. tatami szőnyegen térdelnek. A köveket (go-ishi) egy szintén keményfa tartóban (go-ke) tartják. A fehér köveket kagylóból, a fekete köveket palából készítik, és nagyon simák. Ezen nyersanyagokkal Japán nem rendelkezik az igényhez mérhető mennyiségben, emiatt az ilyen készletek ritkák, és drágák.

A klubokban és versenyeken, ahol nagy számú készletet kell biztosítani, emiatt olcsóbb készleteket használnak, amelyek fából készülnek, de csak 2-5 cm vastagok, a kövek pedig festett üvegből, a még olcsóbbak műanyagból vannak. A műanyag kövek jóval könyebbek, ami nem előnyös. A go-kek fából vannak, vagy még egyszerűbben műanyagból.

A tábla rácsozata hagyományosan 1.5 shaku hosszú és 1.4 shaku széles (455 mm x 424 mm), a szélén egy sávval, hogy a szélső pontokra is lehessen köveket elhelyezni. A kezdőknek a tábla nem pontosan négyzet volta meglepő: az aránya 15:14-hez. Két indokot szoktak erre adni. Az első, hogy ha a játékos a tábla előtt áll, akkor az átlagos látószög mellett egy olyan rövidülés van, amit ez az arány jól kompenzál. A másik, hogy a japán kultúra egyszerűen nem tartja esztétikusnak a túlságosan szimmetrikus alakzatokat.

A hagyományos köveknél a fekete kövek kicsit nagyobbak a fehéreknél, ez valószínűleg szintén egy optikai effektus kompenzálására van: a fehér kövek nagyobbnak látszódnak. A kőtartók lapos szférikus alakúak, a tetejük könnyen nyílik, és felfordítva szokták letenni, hogy a fogoly köveket gyűjtsék benne.

A haladóbb játékosok hamarosan megtanulják a go kövek letevésének művészetét is (ld. ábra). Ugyanis ösztönösen a mutató és hüvelyk ujjunkkal fogunk meg egy követ, azonban a „szakszerű” elhelyezés a táblán mutató és középső ujjal történik. Ennek is megvan az oka: így lehet a követ legkényelmesebben elhelyezni egy kővel sűrűn megrakott részre.

Sokan a kövek által keltett zajt is fontosnak találják. A hagyományos go tábláknak az alján egy piramis alakú üreg van faragva, hogy egy szép kongóbb hangot adjon, amikor a köveket lerakják. Ugyanakkor ez a tábla hőtágulásakor is segítség. Egy tábla annál értékesebb, minél régebbi és minél patinásabb: azaz ez esetben, ha vannak rajta karcolások és foltok.